Bűncselekmények, ahol a kripto a cél

Az alábbiakban azokat az elkövetési módokat vesszük sorra, amelyeknél a bűncselekmény célja kriptovaluta megszerzése. Nem az egyes országok büntető törvénykönyvei szerinti minősítést követjük, hanem azt, amit a köznyelv az adott kifejezés alatt ért. Az elkövetési módszerek folyamatosan változnak, de az alábbi alaptípusok évek óta visszatérnek, csak a „legenda” és a technika változik.

Megtévesztésen alapuló módszerek

Befektetési csalás. Az elkövetők kiemelkedő hozamot ígérnek egy kriptovalutás „befektetésért”, „kereskedési robotért” vagy „bányászati programért”. Az áldozat hamis platformon látja, ahogy a pénze „gyarapodik”, de kivenni már nem tudja. Gyakran hosszú, bizalmi kapcsolatépítés előzi meg (közösségi médiában, társkereső oldalakon), és az áldozatot arra is rábeszélik, hogy telepítsen távoli elérést biztosító programot.
Piramisjáték. A korábbi befektetőket az újabbak befizetéseiből fizetik ki, amíg a rendszer össze nem omlik. A kriptovaluta itt sokszor csak a legenda része.
Csaló tokenkibocsátás (ICO-csalás, rug pull). Egy új kriptovaluta vagy token indításához gyűjtenek befektetőket, majd az összegyűjtött pénzzel eltűnnek. Ezekről az Ethereum térképen lesz szó.
Adathalászat (phishing). Hamis e-mailekkel, weboldalakkal, alkalmazásokkal veszik rá a sértettet, hogy megadja a tőzsdei belépési adatait, a privát kulcsát vagy a tárcája helyreállító szavait. Gyakori változat a valódi tárcaszolgáltatás vagy tőzsde lemásolt, megtévesztésig hasonló weboldala, amelyet akár fizetett keresőhirdetéssel tolnak az eredeti elé.
Tárcaürítő csalás (wallet drainer). A sértettet egy hamis oldalon arra veszik rá, hogy „ingyen tokenek igényléséhez” csatlakoztassa a tárcáját és aláírjon egy jóváhagyást – ezzel valójában engedélyt ad a csalóknak a tárca kiürítésére. Ezeket az eszközöket bérelhető szolgáltatásként árulják.

Kártevők és támadások

Zsarolóvírus (ransomware). A kártevő titkosítja az áldozat adatait, és a feloldásért kriptovalutában kér váltságdíjat. Egyre gyakrabban az adatok nyilvánosságra hozatalával is fenyegetnek. A kriptovaluták megjelenése ezt a bűncselekményt tömegessé tette, mert a váltságdíj átvétele így kis kockázattal jár.
Kriptolopó kártevő. A fertőzött gépről ellopja a tárcafájlokat, a jelszavakat, a böngészőben tárolt adatokat. Egy ismert változata figyeli a vágólapot, és ha a felhasználó egy kriptovaluta-címet másol ki (például egy utaláshoz), kicseréli azt az elkövető címére.
Kriptobányász-kártevő (cryptojacking). A kártevő a megfertőzött gép erőforrásait használja bányászatra, az elkövető javára. Közvetlen pénzügyi kárt nem okoz, de a számítógép működésébe való jogosulatlan beavatkozás.
Szolgáltatók elleni támadás. Tőzsdék, tárcaszolgáltatók, DeFi-platformok feltörése, ahol egyetlen támadással hatalmas összegek szerezhetők meg. Az okosszerződések hibáinak kihasználásáról az Ethereum térképen lesz szó.

Fenyegetés és erőszak

Zsarolás. Az elkövető kriptovalutában követel pénzt valamilyen fenyegetéssel – akár valós, akár kitalált („feltörtem a gépedet, és kompromittáló felvételeim vannak rólad”) alapon. Ez utóbbi tömegesen kiküldött e-mailekkel terjed.
Lopás, rablás. A tudottan nagy kriptovagyonnal rendelkező személyeket fizikailag is megtámadhatják, hogy átadják a kulcsaikat. Ide tartoznak a kriptoautomaták elleni támadások is.

A kripto mint legenda

Végül érdemes megemlíteni azt a széles kört, ahol a kriptovaluta valójában semmilyen szerepet nem játszik, csak a megtévesztés eszköze: az elkövetők valódi pénzt akarnak, és ennek érdekében kriptovalutás „befektetésekkel”, „bányászattal” vagy új érmék kibocsátásával magyarázzák a kiugró hozamot. A kriptovalutákat övező médiafigyelem és a gyors meggazdagodás története jól eladható.

Megjegyzés: a legtöbb ilyen ügyben a nyomozás kiindulópontja a sértett tranzakciója: a cím, ahová a pénzt küldte, vagy a cím, ahonnan a pénzt elvitték. Zsarolóvírusnál és zsarolásnál maga az elkövető adja meg a címet. Ezeket a címeket az elkövető ismerete nélkül is figyelni lehet, és a pénz útja követhető – amíg az elkövető meg nem szakítja a láncot.

Extra tudásMiért pont a zsarolóvírusok terjedtek el ennyire?

A zsarolóvírusok már a kriptovaluták előtt is léteztek, de a váltságdíj átvétele mindig is a leggyengébb pontjuk volt: egy bankszámla, egy pénzküldő szolgáltatás vagy egy postai csomag nyomot hagy. A kriptovaluták ezt a problémát a bűnözők számára „megoldották”: a váltságdíj egy címre érkezik, amelyet bárki láthat, de amelynek gazdája ismeretlen. Mivel a kártevők terjesztése szinte semmibe sem kerül, és a cégek gyakran fizetnek, hogy visszakapják az adataikat, az üzletág rendkívül jövedelmezővé vált. Mára bérelhető szolgáltatásként is működik: a fejlesztők a kártevőt kiadják „partnereknek”, és a váltságdíjból részesednek.