Közös főkönyv, sok példányban

A blokklánc legegyszerűbben egy főkönyvként írható le: olyan nyilvántartásként, amelybe sorban bekerül minden tranzakció, és amelyből bármikor kiszámolható, hogy kinek mennyi kriptovalutája van. Nem az a különleges benne, hogy mit tárol – hiszen egy bank főkönyve is ugyanezt teszi –, hanem az, hogy ki vezeti.

Mindenki vezeti, senki sem irányítja

A Bitcoin forradalmi újítása, hogy a főkönyv vezetése nem egyetlen intézmény feladata. A Bitcoin-felhasználók összessége közösen tartja nyilván, kinek mennyi bitcoinja van éppen. Ezért nevezzük a rendszert decentralizáltnak: nincs központja, nincs vezetője, és nincs olyan pont, amelyet kikapcsolva a rendszer leállna.

A hálózatot alkotó számítógépeket csomópontoknak (angolul node) nevezzük. Aki a Bitcoin programját futtatja, a csomópontjával csatlakozik a hálózathoz, és letölti a teljes blokkláncot, a legelső tranzakciótól kezdve. Azokat a csomópontokat, amelyek a teljes, naprakész blokklánccal rendelkeznek és minden új tranzakciót maguk is ellenőriznek, teljes csomópontoknak (full node) hívjuk. Ezekből a világon minden pillanatban több tízezer működik, minden kontinensen.

Minden teljes csomópont önállóan ellenőriz minden új bejegyzést: létezik-e az elköltendő összeg, és jogosult-e a küldő elkölteni. Ha valaki szabálytalan bejegyzést próbál terjeszteni, a többi csomópont egyszerűen elutasítja.

Hol van a blokklánc?

Erre a kérdésre talán meglepő a válasz: mindenhol és sehol. A blokklánc nem egy szerveren, nem egy országban és nem egy cégnél van, hanem egyszerre a világ több tízezer számítógépén, egymással teljesen megegyező példányokban. A benne foglalt adatok csak akkor veszhetnének el, ha a világ legkülönbözőbb pontjain működő összes csomópont egyszerre semmisülne meg. Amíg akár csak egy is megmarad, az újonnan csatlakozó gépek letölthetik tőle a teljes blokkláncot. Ez biztosítja a blokklánc maradandóságát.

Ebből az is következik, hogy egy kriptovaluta-címre értelmetlen azt mondani, hogy „valamelyik országban van”. Teljesen mindegy, hol van földrajzilag az a számítógép vagy telefon, amelyen a tulajdonos a kulcsait tárolja: a kriptovaluta „helye” a blokklánc, ez pedig egyszerre mindenhol jelen van.

Miért működtetné bárki is?

Jogosan merül fel a kérdés, mi készteti az embereket arra, hogy önként fenntartsák a rendszert, hiszen a Bitcoint semmilyen központi szerv nem működteti. Két szerepet kell megkülönböztetni:

A teljes csomópont üzemeltetése nem igényel különösebb számítási teljesítményt, csak tárhelyet és internetkapcsolatot. Akinek bitcoinja van, vagy akinek az üzlete a Bitcoinra épül (tőzsdék, tárcaszolgáltatók, fizetési szolgáltatók), annak érdeke, hogy a rendszer működjön, és hogy a saját maga által ellenőrzött főkönyvet használja.
Az új bejegyzések hitelesítése viszont – ahogy hamarosan látni fogjuk – kifejezetten költséges munka. Ezt a bányászok végzik, és a rendszer ezért jutalmat fizet nekik.

Megjegyzés: a decentralizáltság a nyomozás szempontjából azt jelenti, hogy a blokklánc adatairól nincs kit megkeresni: nincs olyan állami szerv vagy vállalat, amely a tranzakciókról a blokkláncon látható adatokon túl bármit tudna. Ugyanakkor ezek az adatok bárki számára, engedély és megkeresés nélkül, azonnal hozzáférhetők.

Extra tudásMindenkinek teljes csomópontot kell futtatnia?

Nem. A teljes blokklánc ma már több száz gigabájt, és folyamatosan nő, ezért a felhasználók többsége könnyű klienseket használ: olyan tárcaprogramokat, amelyek nem töltik le a teljes láncot, hanem egy távoli teljes csomóponttól kérdezik le a szükséges adatokat. A telefonos tárcák szinte kivétel nélkül így működnek. Ez kényelmes, de a felhasználó ilyenkor megbízik abban a szerverben, amelytől az adatokat kapja. A teljes csomópont futtatása az egyetlen módja annak, hogy valaki minden szabályt maga ellenőrizzen, senkiben se kelljen megbíznia.