Miért jött létre a kriptovaluta?
A digitális pénzküldés régi problémája, és miért kellett hozzá eddig közvetítő.
A 21. század a digitalizáció kora: levelet, fényképet, zenét, filmet pillanatok alatt küldünk át a világ egyik végéről a másikra. A pénz online küldése azonban sokáig egy különleges, megoldatlan problémát hordozott magában. Ahhoz, hogy megértsük, mit hozott újat a kriptovaluta, ezt a problémát kell először megértenünk.
Az adat másolódik, a pénz nem másolódhat
Amikor digitálisan küldünk valamit, valójában sosem az eredeti adat kerül át egyik helyről a másikra: a fogadó félnél egy másolat keletkezik, az eredeti pedig ugyanúgy megmarad nálunk. Egy fénykép elküldésénél ez egyáltalán nem baj, hiszen csak az a cél, hogy a kép a másik félnél is megjelenjen.
Értéket hordozó dolog átadásánál viszont a többszöröződés nem fordulhat elő, különben ugyanazt az értéket többször is el lehetne költeni. Fizikai tárgyaknál ez soha nem okozott gondot: egy pénzérme, egy bankjegy vagy egy aranytömb egyszerre csak egy helyen lehet. Ha a digitális pénz egyszerű fájl lenne, a tulajdonosa korlátlanul másolhatná, és ugyanazt az összeget elküldhetné több embernek is. Ezt a jelenséget kettős költésnek (angolul double spending) nevezzük, és minden digitális fizetési rendszernek meg kell akadályoznia.
A régi megoldás: a közvetítő
Évszázadokon át erre egyetlen megoldás létezett: egy olyan közvetítő, akiben mindenki megbízik, és aki hitelesen vezeti, kinek mennyi pénze van. Ez a közvetítő ma jellemzően a bank (vagy más pénzügyi szolgáltató). Amikor átutalunk valakinek, valójában nem küldünk semmit: a bank a saját főkönyvében az egyik számla egyenlegét csökkenti, a másikét növeli. A bank garantálja, hogy ugyanazt az összeget ne lehessen kétszer elküldeni.
A 20. század végére a pénzintézetek is a digitális térbe költöztek, de a működésük alapja lényegében nem változott: a papíralapú főkönyvek adatai átkerültek egy szerverre, ahonnan gyorsabban lehet elérni őket. A közvetítőre ugyanúgy szükség maradt.
A közvetítős modellnek két alapvető hátránya van:
- Bízni kell egy harmadik félben. A felek nem közvetlenül egymással állnak kapcsolatban, hanem a közvetítőre vannak utalva. Ha a közvetítő hibázik, csődbe megy vagy visszaél a helyzetével, a felhasználók ki vannak szolgáltatva neki.
- Túl sok hatalom kevés kézben. A közvetítő dönti el, kinek nyit számlát, melyik utalást teljesíti, mennyi díjat számol fel, és bármikor befagyaszthat egy számlát.
A kérdés: kiváltható-e a közvetítő?
Ha végiggondoljuk, minden tranzakció csupán egy bejegyzés egy nyilvántartásban, amelyet egyikünk sem irányít. Felmerül a kérdés: lehetséges-e, hogy ezt a nyilvántartást mi magunk, közösen vezessük, úgy, hogy közben senki ne tudjon csalni? A világ kriptográfusai az 1980-as évektől kezdve keresték erre a választ. A megoldás végül a Bitcoinnal érkezett meg 2008-ban, és ezzel megszületett az első kriptovaluta.
A kriptovaluta tehát egy olyan digitális érték, amelyet a felek közvetlenül egymásnak küldhetnek, közvetítő nélkül, és amelynek nyilvántartását a résztvevők közössége vezeti, kriptográfiai eljárások (a titkosítás és az ellenőrzés matematikai módszerei) segítségével. Erről innen szól az elnevezés is: kripto + valuta.
Megjegyzés: a nyomozó szemszögéből ez a lényeg: a hagyományos pénzügyekben a közvetítő mindig egy megkereshető, adatot szolgáltatni képes szereplő. A kriptovalutánál ez a szereplő eltűnik. Ami helyette marad, az egy mindenki számára nyilvános nyilvántartás – erre épül majd a nyomon követés.
Extra tudásMiért pont 2008?
A Bitcoint leíró tanulmány 2008 őszén, a gazdasági világválság közepén jelent meg. A bankrendszerbe vetett bizalom ekkor mélyponton volt, és ez sokakban felerősítette az igényt egy olyan pénzügyi rendszer iránt, amely nem függ egyetlen intézménytől sem. Az első Bitcoin-blokkba az alkotó egy brit napilap aznapi címlapjának mondatát írta bele, amely a bankok újabb állami megmentéséről szólt. Ezt sokan üzenetként értelmezik: a Bitcoin a központosított pénzügyi rendszer alternatívájának készült.
Ellenőrizd a tudásod
A kvíz betöltése…