Tokenek és tokenizáció
Egy Ethereum-cím az etheren kívül tetszőleges számú más eszközt is „tárolhat”. Mik ezek, és hol vannak valójában?
A Bitcoin és az Ethereum közötti egyik legfontosabb különbség, hogy egy Bitcoin-cím csak bitcoint tarthat, egy Ethereum-cím viszont az ether mellett végtelen számú más eszközt is. Ezeket tokeneknek nevezzük. Ugyanazon a címen, ugyanazzal a privát kulccsal férhetők hozzá, mint az ether – mégis teljesen független értékkel és saját „gazdasági életükkel” rendelkeznek.
Egy hasonlattal: a Bitcoin olyan bank, amely csak forint-tranzakciókat kezel. Ha viszont az Ethereum „bankjában” nyitunk számlát, ugyanazon a számlán dollárt, eurót, frankot vagy bármilyen más valutát is tarthatunk és küldhetünk.
Mit jelképezhet egy token?
A token szó eredetileg jelképet, zsetont jelent, és a kriptovilágban is ez a lényege: valamilyen jog, érték vagy részesedés digitális megtestesítése a blokkláncon. Szinte bármi tokenizálható, ami felett rendelkezni lehet:
- pénzszerű érték: például egy dollárhoz kötött stablecoin;
- tulajdonrész: egy ingatlan, egy műtárgy vagy egy vállalat egy része;
- szavazati jog: egy decentralizált szervezet döntéseiben;
- hozzáférési jog: egy szolgáltatás vagy hálózat használatához;
- hűségpont, játékbeli tárgy, jegy – és még sok minden más.
A tokenek túlnyomó többsége mögött azonban semmilyen valós érték nem áll: öncélúan hozzák létre őket, gyakran egy internetes vicc vagy divat köré építve (mémcoinok). Ettől még lehet értékük, hiszen – ahogy a bitcoin példája is mutatja – egy kriptoeszköznek nem kell semmire sem jónak lennie ahhoz, hogy valaki fizessen érte.
Hol van valójában a token?
A tokeneknek nincs saját blokkláncuk: mindegyiket egy okosszerződés hozza létre és tartja nyilván az Ethereum blokkláncon. A token szerződése egy belső egyenleg-táblázatot vezet: melyik címhez mennyi token tartozik. Amikor valaki tokent küld, valójában a szerződést hívja meg, amely a táblázatban az egyik sorból levon, a másikhoz hozzáad.
Szigorúan véve tehát a cím nem „tárolja” a tokent, hanem a token szerződése tartja nyilván, hogy a címnek mennyi van. A gyakorlatban ez a különbség ritkán számít – egy fontos kivétellel: ha a szerződés kódja engedi, a kibocsátó beavatkozhat az egyenlegekbe (például befagyaszthat egy címet). Erről a befagyasztható tokenekről szóló kártyán lesz szó.
Interaktív elem – betöltés…
Új token: néhány perc munka
Egy új token létrehozásához ma már programozói tudás sem kell: online szolgáltatások egy űrlap kitöltése után automatikusan elkészítik és a blokkláncra töltik a szerződést, néhány dollárnyi díjért. Évente több százezer új token születik csak az Ethereumon, és ezek nagy része soha nem is kerül kereskedelembe.
A tokenek terjesztésének legegyszerűbb módja, ha a szerződés a hozzá küldött etherért cserébe automatikusan tokent küld vissza – a legtöbb ICO (Initial Coin Offering, kezdeti tokenkibocsátás) így működött: egy projekt a jövőbeli eredményeiben való részesedést ígérő tokeneket árult, hogy a megvalósításhoz pénzt gyűjtsön. A kibocsátó azt is megteheti, hogy tokeneket egyszerűen szétoszt bizonyos címekre (airdrop), például reklámcélból.
Megjegyzés: egy Ethereum-cím vizsgálatakor soha nem elég az ether-egyenleget megnézni. A cím ethert alig tartalmazhat, miközben tokenekben jelentős vagyon van rajta. A blokkböngészők a tokeneket külön listában mutatják, gyakran a becsült értékükkel együtt – de ez az érték csak a kereskedett tokeneknél megbízható.
Ellenőrizd a tudásod
A kvíz betöltése…