NFT-k
Egyedi tokenek – de mi van valójában a blokkláncon, ha valaki „egy képet vesz NFT-ként”?
Az eddigi tokenek helyettesíthetők voltak: egy token pontosan annyit ér, mint bármelyik másik ugyanabból a fajtából. Az Ethereum testreszabhatósága azonban egy új jelenséget is lehetővé tett: az egymással nem helyettesíthető, egyedi tokeneket. Ezek az NFT-k (non-fungible token).
Mitől egyedi?
Egy dolog akkor helyettesíthető, ha az egyes egységei teljesen felcserélhetők és megkülönböztethetetlenek (mint a bankjegyek vagy az ether). Nem helyettesíthető az, ami egyedi: lehet, hogy készül róla másolat, de meg tudjuk mondani – és fontos is –, melyik az eredeti.
Egy NFT egyedisége technikailag annyit jelent, hogy a szerződés minden tokenhez egy egyedi azonosítót (tokenId) rendel, és nyilvántartja, melyik azonosítójú token kinél van. Az NFT-knek ezért nincs egységes árfolyamuk: minden darab értéke attól függ, mennyit hajlandó érte valaki fizetni.
Az NFT-k szabványa az ERC-721. Később megjelent egy rugalmasabb szabvány is, az ERC-1155, amely egyetlen szerződésben helyettesíthető és nem helyettesíthető tokeneket is kezel (főleg játékokban népszerű, ahol egy tárgyból több egyforma is létezhet). A blokkböngészőkben mindkettővel találkozunk.
Mi van a blokkláncon?
Az NFT-kről az emberek többségének az a képe, hogy maga a műalkotás van a blokkláncon, ezért elpusztíthatatlan, és egyértelmű, kié. A valóság ennél szürkébb. A blokklánc alkalmatlan nagy fájlok (képek, videók) tárolására – ez megfizethetetlenül drága lenne. Ezért egy NFT jellemzően csak a következőket tartalmazza:
- a tokenId-t, és hogy melyik címé;
- egy hivatkozást (tokenURI), amely egy metaadat-fájlra mutat (a token neve, leírása, és a kép helye);
- a kép maga többnyire a blokkláncon kívül van: egy hagyományos szerveren vagy egy megosztott fájltároló hálózaton (IPFS).
Interaktív elem – betöltés…
Ebből következik, hogy egy NFT nem garantálja a kép elérhetőségét vagy változatlanságát. Ha a szerver megszűnik, a token megmarad, de a hivatkozás a semmibe mutat. Egy NFT tehát valójában egy tulajdonosi bejegyzés egy hivatkozáshoz – a kép és a token közötti kapcsolatot kizárólag a láncon kívüli emberi megállapodás tartja fenn. Ha egy NFT egy fizikai tárgyat képvisel, a blokklánc azt sem tudja megakadályozni, hogy a tárgyat valaki egyszerűen eladja másnak.
NFT-k és bűnözés
- Csalás és lopás: az NFT-k ugyanúgy célpontjai a csalásoknak, adathalászatnak és a tárcák kiürítésének, mint bármely más token – egyes darabok értéke kifejezetten magas lehet.
- Pénzmosás: a művészet és a pénzmosás kapcsolata régóta ismert, mert egy műalkotás értéke szubjektív, és a vevők anonimitása gyakori. Az NFT-knél mindkettő adott: a bűncselekményből származó pénzzel megvásárolt (vagy magunktól, egy másik címünkről drágán „megvett”) NFT eladása legálisnak tűnő jövedelmet teremthet. A saját magunktól való vásárlást wash tradingnek nevezik, és a blokkláncon sokszor kimutatható.
- Kártékony NFT-k: mivel NFT-t bárki küldhet bárkinek, kéretlenül is, és a tokenURI bármilyen szerverre mutathat, egy NFT adathalász linket vagy – ha a tárca automatikusan betölti a képet – a címzett IP-címének kiderítésére alkalmas hivatkozást is tartalmazhat.
Megjegyzés: egy vagyon felkutatásánál az NFT-ket is számba kell venni. A blokkböngészők külön fülön mutatják őket, a becsült értékük pedig az NFT-piacterek utolsó eladási árai alapján tájékozódásként megállapítható. Az NFT-k mozgatásához – mint minden tokenéhez – ether kell a díjra.
Ellenőrizd a tudásod
A kvíz betöltése…