Elrejtés: keverők és láncváltás

Mivel a blokklánc nyilvános, a bűncselekményből származó kriptovaluta útja – ha sok szerteágazó utalás esetén nagy munkával is – elvileg végig követhető. Ez a bűnözőknek komoly hátrány. Ezért kiépült egy egész infrastruktúra, amelynek kimondott vagy kimondatlan célja a tranzakciók láncolatának elrejtése. Ezeket a módszereket gyűjtőnéven elrejtési (obfuscation) technikáknak nevezzük.

Keverők

A keverők (mixer vagy tumbler) több, egymástól független felhasználó pénzét „összekeverik”, és így elmossák a kapcsolatot a küldő és a fogadó címek között. Két alapvető fajtájuk van.

Központosított keverő

A felhasználó elküldi a kriptovalutáját a keverő szolgáltatás címére, megad egy vagy több címet, ahová vissza szeretné kapni, és a keverő – levonva a díját – egy másik címről küldi vissza neki a megfelelő összeget. A blokkláncon csak annyi látszik, hogy sok címről érkezett pénz a keverőhöz, és onnan sok másik címre ment tovább. Hogy melyik bemenethez melyik kimenet tartozik, azt csak a keverő tudja.

A módszer hátránya a felhasználó számára, hogy meg kell bíznia a keverőben: hogy nem lopja el a pénzt, és nem adja ki az adatait. A keverők ezért gyakran kínálnak beállításokat: véletlenszerű késleltetést, véletlenszerű díjat, és a visszafizetés több címre osztását. Ha a felhasználó ezeket nem használja, az összeg és az időrend alapján a kimenetek gyakran visszaköthetők a bemenetekhez.

Decentralizált keverés: CoinJoin

A CoinJoin azt használja ki, hogy egy Bitcoin-tranzakciónak tetszőleges számú bemenete és kimenete lehet. Több felhasználó „megbeszéli”, hogy az utalásaikat egyetlen nagy, közös tranzakcióban rendezik, amelyet mindannyian aláírnak. A kimenetek között sok egyforma összegű van, így kívülről nem dönthető el, melyik kimenet kié. Itt nincs központi szereplő, akiben meg kellene bízni (a tranzakció összeállítását egy koordinátor szervezi, de a pénzt nem kapja meg). A CoinJoin-t egyes tárcaprogramok beépített funkcióként kínálják.

Láncváltás és azonnali váltók

A láncváltás (chain hopping) során a bűnöző a kriptovalutát egy másik kriptovalutára cseréli, gyakran többször egymás után. Mivel két különböző blokklánc között nincs semmilyen kapcsolat, a blokkláncon nem látszik, hogy az egyik láncon eltűnő pénz melyik címen bukkant fel a másikon. Ezt csak a cserét végző szolgáltató tudja megmondani.

Erre a célra gyakran olyan azonnali váltókat használnak, amelyek regisztráció nélkül, egy egyszerű weboldalon váltanak egyik kriptóról a másikra. Az okosszerződéses láncokon a cserét decentralizált váltók (DEX) és láncok közötti hidak (bridge) végzik, automatikusan – ezek viszont nyilvános okosszerződések, így a műveleteik a blokkláncon nyomon követhetők. Erről az Ethereum és a nyomon követés térképén lesz szó.

Megjegyzés: a keverők és a váltók használatának ténye önmagában is fontos nyomozati információ. A keverőn „átkövetni” a pénzt általában nem lehet, de rögzíthető, mikor, mennyi pénz került oda, és ha a keverő vagy a váltó üzemeltetője elérhető, tőle adat kérhető. A felszámolt keverők adatbázisai pedig utólag is feltárhatják a kapcsolatokat. Emellett a felhasználók gyakran hibáznak: kihagyják a késleltetést, kerek összegeket használnak, vagy a kevert pénzt ugyanoda küldik, ahová a keveretlent.

Extra tudásLegális-e a keverés?

A keverés technikája önmagában nem illegális: a pénzügyi magánszféra védelme legitim igény, és vannak, akik ezért használják. A gyakorlatban azonban a keverőszolgáltatásokon átfolyó pénz jelentős része bűncselekményből származik, ezért több ország hatósága felszámolt már keverőszolgáltatásokat, és büntetőeljárást indított az üzemeltetőik ellen pénzmosás miatt. A kriptotőzsdék pedig a keverőből érkező pénzt gyakran gyanúsnak tekintik, és akár be is fagyasztják.